Egy pénztárca története

A történet két szálon futott. Szerettem volna egy második pénztárcát, egy kisebbet, amit csak külföldön használok, így nem keverednek a különböző pénznemek. És ott volt a sok csipkém. És egyszer csak jött az isteni szikra, h egy csipke terítőből varrok egy pénztárcát:) Bélésnek rögtön filcre gondoltam, az kellemesen puha, könnyű vele bánni (mondtam ezt úgy, h nem volt dolgom még vele, de tényleg könnyű), szóval tökéletes lesz:) Első lépésként meg is rendeltem ezeket a csodákat:


Bár csak fehérre volt szükségem, de kit tud ellenállni ezeknek az őszi színeknek?
Beszereztem a megfelelő hosszúságú cipzárat is, és amint minden hozzávaló kéznél volt (azaz tegnap este) el is készítettem:


Nagyon sokáig tartott megvarrni kézzel, de eszembe sem jutott géppel csinálni, az sem lett volna könnyebb. És valahogy jobban esett.


Nekem nagyon tetszik, de kíváncsi vagyok a véleményetekre, nagyon, h másnak tetszik-e, érdemes lenne-e eladásra is csinálnom.


Van egy tűzpiros csipkém is, abból sem lenne rossz:)
Lehetne még persze díszíteni, gombbal, szalaggal, de egyelőre ez így marad. És vannak persze gyermekbetegségei is, nevezetesen, h végig ki lehet nyitni, így lehet, h nem marad meg benne a pénz (nem tudom, h érthető-e ez így), legközelebb inkább rövidebb cipzárat tennék bele, csak kicsivel, h legyen valami oldala..Már ha lesz legközelebb...ez rajtatok is múlik, szóval kérem a véleményeket!

Köszönöm:)